2008. dec. 1.

Találkozás Ramanával

Paul Brunton angol újságírót a hitetlensége vitte Indiába a múlt század első felében. Le akarta leplezni a csalók, szemfényvesztők, mágusok trükkjeit. Egy "különös véletlen" Ramana Maharisi elé sodorja és a találkozás hatására a leleplezésnek szánt könyvből a "megtérés regénye" lett. Egy időre Indiában marad és Maharisi követője lesz.
Ez a rész a legelső találkozást írja le, amint indiai úti vezetőjével megérkezik a "remetetelepre" és belép abba a helyiségbe, ahol Ramana és tanítványai tartózkodnak.



"Húsz arc villantja felénk szemeit. Az arcok tulajdonosai félkörben kuporognak a vörös cseréppel kirakott padlón. Tiszteletteljes távolságban ülnek attól a szöglettől, amely legtávolabb van, jobb kéz felől az ajtó oldalán. Nyilvánvaló, hogy mindenki e felé a szöglet fel nézett, mielőtt beléptünk volna. Odapillantok, s ülő alakot látok egy hosszú fehér kereveten. Egyetlen pillantás is elég, tudom, hogy a Maharisi ül ott.
Vezetőm közeledik a kerevethez, arcra borul a padlón, és összekulcsolt kezeibe temeti arcát.
A kerevet csak néhány lépésnyire áll a szemben levő falba nyíló széles, magas ablaktól. A világosság a Maharisire árad, és én arcélének minden részletét jól szemügyre vehetem, mert ültében mereven arrafelé tekint az ablakon át, amerről mi érkeztünk aznap reggel. Feje nem mozdul; ezért, hogy magamra vonjam szemét, és üdvözlésül fölajánljam a gyümölcsöt, lassan átmegyek a szobán az ablakhoz, leteszem ajándékomat a Maharisi elé, s pár lépésre visszavonulok.
A kerevet előtt kis réz zsarátnoktartály áll. A tartály égő parázzsal van tele, s a kellemes illat elárulja, hogy valami aromás port hintettek az izzó faszénre. Közelében füstölő áll, benne szantálfa-rudacskákkal. Kékes-szürke füst szalagjai szállnak föl és terjednek szét a levegőben, átható illatot árasztva.
Összehajtogatok egy vastag gyapottakarót a padlón, és leülök, várakozóan tekintve a szótlan alakra, aki oly merev tartással ül a kereveten. A Maharisi teste csaknem meztelen, kivéve egy keskeny, vékony ágyékkendőt, ami meglehetősen általános viselet ezen a vidéken. Bőre kissé rézszínű, de az átlagos dél-indiaiakhoz képest egészen világos. Alakját magasra becsülöm; korra nézve az ötvenes évek elején járhat. Feje jól formált, rövidre nyírt ősz haj födi. Homlokának magas és széles boltozata magas rendű értelemre vall. Vonásai inkább európaira, semmint indiaira emlékeztetnek. Ez az első benyomásom.
A kerevetet fehér párnák borítják, és a Maharisi lába pompás tigrisbőrön nyugszik.
A hosszú csarnokban olyan csönd honol, hogy a leejtett tű neszét is hallani lehetne. A bölcs teljesen csöndben, mozdulatlanul marad, érkezésünk egyáltalán nem zavarta meg. A kerevet túlsó oldalán sötét bőrű tanítvány ül a padlón, a csöndet azzal töri meg, hogy húzgálni kezd egy kötelet, amely bambuszgyékényből készült hűsítő legyezőt mozgat. A legyező fagerendára erősítve függ alá közvetlenül a bölcs feje fölött. Hallgatom az ütemes surrogást, mialatt egyenesen az előttem ülő alak szemébe nézek, abban a reményben, hogy magamra vonhatom figyelmét. Szeme sötétbarna, közepes nagyságú, és tárva-nyitva van.
Ha tudomást is vett jelenlétemről, ennek nem adja semmi jelét. Teste természetfölötti módon nyugalmas, olyan mozdulatlan, mint egy szobor. Tekintete egyetlen egyszer sem találkozik az enyémmel, mert szeme továbbra is a messzeségbe mered, mintha a végtelenséget szemlélné. A jelenet sajátságosan emlékeztet valamire. Hol láttam én ehhez hasonlót? Átkutatom emlékezetem képtárát, és felmerül előttem a Bölcs Aki Sohasem Beszél, a remete, akit meglátogattam magányos tanyáján Madrász közelében, s akinek a teste olyan mozdulatlan volt, mintha kőből faragták volna. Van valami különös hasonlatosság közte és a Maharisi testének szokatlan mozdulatlansága között.
Régi elméletem, hogy az ember lelkébe bele lehet tekinteni a szemein keresztül. De a Maharisi szemei előtt talányos és zavart érzéssel tétovázom.



A percek kimondhatatlan lassússággal másznak tova. Előbb fél órát írnak a falon függő óra lapján, aztán tovább haladnak, s egy egész órát töltenek be. Mindamellett senki sem mozdul a csarnokban, s bizonyára senki sem merészelne megszólalni. Tekintetemet állandóan egy pontra irányítva már ott tartok, hogy minden más dologról elfeledkezve egyedül a kereveten ülő szótlan alakot látom. Gyümölcsajándékom figyelembe se véve áll egy kis faragott asztalon a bölcs előtt.
Vezetőm nem helyezte előre kilátásba nekem, hogy mestere hajlandó lesz fogadni. Hirtelen ébredek tudatára ennek a különös fogadtatásnak, amelyet tökéletes közöny jellemez. Az első gondolat, amely bármely európainak eszébe ötlene: „Vajon ez az ember csak pózol a hívei kedvéért?” Átvillan egyszer-kétszer az agyamon, de mihamar kiküszöbölöm. A bölcs bizonnyal önkívületi állapotban van, noha vezetőm nem mondotta, hogy a mester önkívületbe szokott merülni. A következő gondolat: „Vajon a misztikus szemlélődésnek ez az állapota nem több-e értelmetlen ürességnél?” Hosszabb ideig foglalkoztat, de elejtem, egyszerűen, mert nem tudok felelni rá.
Van valami ebben az emberben, ami úgy magára vonja figyelmemet, mint ahogy a delejes vas magához rántja az acélforgácsot. Nem bírom elfordítani tekintetemet róla. Első zavarodottságom, hogy egyáltalán nem vesz tudomást rólam, amint ez a különös igézet egyre erősebben hatalmába ejt.
De csak a második órában eszmélek rá arra a csöndes, ellenállhatatlan változásra, amely bennem végbemegy. A kérdések, amelyeket útközben oly körültekintő gonddal fogalmaztam meg, egyenként kihullanak elmémből. Mert most úgy érzem, hogy egészen mindegy, vajon fölteszem-e a kérdéseket vagy sem, s mintha egészen mindegy volna, hogy megoldom-e a problémákat, amelyek eladdig rám nehezedtek. Csak annyit tudok, hogy a nyugalomnak valami csöndes folyama árad közelemben, valami nagy békesség hatol be lényem mélyébe, és gondolatokkal agyongyötört agyam mintha lassanként megnyugodnék.
Mily kicsinyeseknek tűnnek föl azok a kérdések, amelyeket oly gyakran vetettem föl magam előtt! Mily szűkre zsugorodik az elvesztett évek panorámája! Hirtelen támadt világossággal eszmélek rá, hogy az ész maga teremti meg tulajdon problémáit is, s aztán szerencsétlenné teszi magát azzal, hogy meg akarja oldani őket. Ez valóban egészen új felfogás az olyan ember agyában, aki azelőtt oly nagy értéket tulajdonított az észnek.
Átadom magam a nyugalom egyre mélyülő érzésének, mialatt a második óra is elmúlik. Az idő múlása most nem bosszant, mert érzem, hogy az értelem termelte problémák lánca elszakadt, és félredobatott. S ekkor lassanként egy új kérdés foglalja el öntudatom terét.
- Vajon ez az ember, a Maharisi, úgy árasztja-e magából a szellemi békét, mint ahogy a virág szirmai illattal töltik meg a levegőt?
Nem tartom magam illetékesnek, hogy a szellemiség szakértője legyek, de személyes visszhang felel bennem mások hatására. A Maharisi személyes hatása ébreszti bennem azt a derengő sejtelmet, hogy ezt az engem betöltő titokzatos békességet annak a környezetnek kell tulajdonítani, amelybe most kerültem. Azon kezdek gondolkozni, vajon a bennem szétáradó csönd valóban a bölcstől ered-e, valami ismeretlen telepatikus úton. De ő szemmel láthatólag teljesen érzék
etlen marad, mintha egyáltalán nem is tudna létezésemről.
A nyugalom felszínét felfodrozza az első rezdülés. Valaki hozzám lép, és fülembe suttog:
- Nem akart ön kérdezni valamit a Maharisitől?
Vezetőm úgy látszik, elvesztette türelmét. Vagy ami még valószínűbb, azt képzeli rólam, a nyughatatlan európairól, hogy elértem türelmem határát. Ó jaj, kérdezősködő barátom! Csakugyan azért jöttem ide, hogy kérdést intézzek mesteredhez, de most... én, aki békességben vagyok az egész világgal és önmagammal, miért zaklassam fejemet kérdésekkel? Érzem, hogy lelkem hajója már-már felvonja horgonyát, csodálatos tenger tárul ki előttem, hogy átkeljek rajta; s te visszahívsz eme világ zajos kikötőjébe, éppen, amikor elindulni készülök a nagy, csodálatos útra!
De az igézet megtört. Mintha ez a szerencsétlen megzavarás jeladás lett volna, emberek kelnek föl a padlóról, és ide-oda kezdenek mozogni a csarnokban, hangok érkeznek fülembe és - csodák csodája! - a Maharisi barna szemei egyszer-kétszer megrezdülnek. Ekkor a fej meg­moccan, az arc lassan, nagyon lassan mozdul, és lefelé hajlik. Még néhány pillanat, s a Maharisi fejének lassú fordulata szeme elé hoz engem. A bölcs titokzatos pillantása most először irányul egyenesen rám. Nyilvánvaló, hogy éppen most ébredt föl hosszas önkívületéből.
Vezetőm, talán abban a hiszemben, hogy azért nem felelek, mert nem hallottam szavát, hangosan megismétli a kérdést. De a szelíden rám irányuló fényes szemsugárban más kérdést olvasok, noha ez kimondatlan marad:
- Lehet-e, képzelhető-e, hogy téged még mindig megtévesztő kételyek kínozzanak, amikor ráeszméltél arra a mélységes lelki békére, amelyet te - éppúgy, mint minden ember - elérhetsz?
A békesség elhatalmasodik rajtam. A vezetőhöz fordulok, és felelek:
- Nem. Most nem kívánok kérdezni semmit. Majd máskor..."

(Forrás: http://mek.oszk.hu/,)
(Fotók: http://www.arunachala-ramana.org)

2008. okt. 12.

A tisztaságot és a lelket jelképezik



A méheknek az ember évezredek óta titokzatos erőt tulajdonít. A fénnyel való kapcsolata és a méz aranyszíne miatt a Nap rovara volt Egyiptomban, aki Ré isten könnyeiből született. Szervezett társadalmi rendszerük példaként szolgált sok más nép számára is. A szorgalom és a szellemi erények képviselői, tüzes lényük a tisztaságot és a lelket jelképezi.
A másvilág szent állatai közé tartoznak, akik az embert beavatják, és elvezetik hozzá a Nap gyógyító erejét. Ha a méh elér egy embert, akkor a tervre és a küldetésre emlékezteti az illetőt. Megmutatja a belső otthonunkhoz vezető utat, ami szorgalommal, kitartással és a Nap erejének áldásával elérhető. A méhek megtanítanak arra, hogy a fény alapján tájékozódjunk és értékeljük magunkat, amikor közelednek az árnyékok. Nyilvánvalóvá teszi számunkra, hogyan változtathatjuk az anyagokat gyógyító nektárrá a szív erejének (ezt a virág testesíti meg) segítségével, a szellemmel összefüggésben (ennek a Nap a jelképe), amely mindenkinek boldogságot hoz. (...) Csípése beavatást, fejlődést, különböző energiapályák megnyílását eredményezheti, de saját figyelmetlenséget, az árnyékba való bepillantást és fájdalmat is előidézhet, amelyet észre kell vennünk."
(Jeanne Ruland: Az állatok ereje)


Egy keresztény allegória szerint az édes méz és a gyűjtésekor elszenvedett méhszúrás Jézus Krisztus istenségének és áldozatának metaforájává vált.
Forrás: hvg.hu

2008. szept. 15.

Közélet

Interjúk, beszélgetések

Beszélgetés Gidai Erzsébet közgazdász professzorral, a Társadalomkutató és Előrejelző Intézet vezetőjével a kilátástalan adósságszolgálatról, a spontán privatizáció következményeiről és a kilábalás esélyeiről.

Interjú Orbán Viktorral, a Fidesz elnökével egy erős jobboldali párt kialakulásának esélyeiről, a társadalom ketté szakadásáról és a korrupcióról.

Pető Iván, az SZDSZ elnöke a Demokratikus Charta hallgatásáról, Bokros Lajos végkielégítéséről és a Fodor Gábor elleni támadásokról.

Beszélgetés Pokol Béla politológussal a "médiahidráról", a hirdetési maffiákról és az új szellemi vakságról.

Interjú Csintalan Sándorral, az MSZP ügyvezető alelnökével "TGM"-ről, az egykori káderekről és a partnerek testszagáról.

Lezsák Sándor, az MDF elnöke a pártszakadásról, a kormány hibáiról, az önvizsgálat szükségességéről és a választási vereség okairól.

Szabad György, az Országgyűlés elnöke a demokratikus átalakulás helyzetéről és a parlament előtt álló feladatokról.

Baja Ferenc, az MSZP elnökségi tagja a kormányprogram végleges változatáról és a koalíciós együttműködésről.

Orbán Viktor, a Fidesz elnöke: "A rám adott mandátumok száma több, mint amit megérdemeltem".

Kántor Ferenc, a honvéd vezérkar hadműveleti főcsoportfőnök-helyettese a magyar katonák szerepéről a nemzetközi békefenntartó missziókban.

Kulin Ferenc: "Az MDF-kormány valójában sosem volt hatalmon."

Haraszti Miklós, az SZDSZ médiaprogramjának szerzője, Csurka István, a MIÉP társelnöke, Farkasházy Tivadar, a Hócipő főszerkesztője, Zsigmond Attila, a parlament kulturális és sajtóbizottságának MDF-es elnöke és Bencsik Gábor, a MÚOSZ főtitkára a sajtószabadságról.


(Feltöltés alatt!)

Kommentárok, jegyzetek, elemzések

Korlátok és kifutók: álmok és valóság - Az egyesült Európa mozgástere, lehetőségei Maastricht előtt és után.

Káposztapolitika -"Ennek az országnak számtalan lehetősége lett volna az utóbbi időben arra, hogy sorsának alakítását a maga kezébe vegye, egy-két biztató kísérlettől eltekintve mégis mindig a legkönnyebb utat választotta."

Tankok helyett bankok diktatúrája - A nemzetközi pénzvilág adósságcsapdájában.

Csiang, a kedves - Kínának mindent szabad?

Dupla nulla - "A pénzügyminiszternek annyi időbe kerül összeütni egy intézkedési csomagot, mint másnak megsütni reggelire a tojásrántottát vagy átlapozni az aznapi újságokat."

Göncz: alkalmas? - "Eleget tett-e eddig az államfővel szemben támasztott követelményeknek?"

Madonna és Torgyán - "A világhírű popénekesnőben és a Független Kisgazdapárt elnökében van valami közös."


Átvilágítás - "Kételyeink és kérdéseink kifogyhatatlanok. A törvény sokat vitatott hiányossága, hogy nincs valódi szankciórendszere, vagyis a nevek nyilvánosságra hozatala mellett semmilyen eszköz nincs a jogalkalmazók kezében a közélet tisztaságának előmozdítására."

A köztársasági elnök jogai és a népszavazás - "A köztársasági elnök feladatának növelése, egyfajta félprezidenciális rendszer bevezetése megváltoztatná a hatalomgyakorlás mostanáig kialakult rendjét. A kérdés: indokolt-e most egy ilyen változás?"

Alapszerződések - "A jelenlegi helyzetben az értelmetlen engedékenység nem zabolázhatja meg az arcátlan nacionalizmust és a feszítő magyarellenességet."

A széparcú párt - "Hétfőn már az ötödik sajtóbeszélgetést rendezték egy hónapon belül, amelyen egy kis ropi meg kóla mellett Boross Péter folytatott jó hangulatú csevegést az újságírókkal. A cél világos..."

Helykereső - "A Fidesz válaszát ismerjük, céljaik közül pedig csak egy teljesült: az MDF-kormány megbukott. Nem Orbán Viktor és csapata volt azonban az, amelyik ezt megtette."

Sehollakók - "Sehollakó, hontalan kurdok védelmére hivatkozva lőttek szét egy iraki repülőt nemrég az amerikai katonák. Apró jelek egy kibontakozóban lévő újabb konfliktusból?"

Zsebpénz és zsarolás - "A politikamentesség, a megbízhatóság, az udvariasság és a gyors ügyintézés ma már éppúgy társadalmi igény, mint a közvéleményt irritáló brutalitás vagy a gazdasági csalások elleni hatékony fellépés."

Babonák - Sukot nehéz kiengesztelni. Egy módja például, ha a vadász teljes szívéből megbánja tettét (de csak akkor!), kihúz három szöget a bakancsából, majd miközben beüti azokat a puska tusába, megfogadja, hogy soha többet nem árt az erdők-mezők lakóinak.

Csak semmi csalás! - A pénztárosnő fiatal és magabiztos. "Fogadópultja" előtt hosszú sor áll, de a legjobb jóindulattal sem lehetne rá azt mondani, hogy kapkod. Az idő pénz, illetve "hivatalos" pénz: hamis bankjegyet nem lehet "rásózni".

Nyár '92 - Nyár van. Törpeluciferesen, népi-nemzetiesen, liberálisan és szociálisan nézve is a dolgot: nyár; tikkadt szöcskenyájakkal, petrencével és hajókirándulással, vagy azok nélkül. Nincs apelláta, ha nem lesznek résen hűsölő nyugodt erők és lubickoló ellenzékiek, a hőség, eme bolsevik ármány betesz a nemzetnek megint.

Lélektani fordulat - A növekvő társadalmi elégedetlenség és a kormányzati politika elszigetelődése azonban azt jelzi: szükség lenne a párbeszédre még akkor is, ha az nem mindig vezet eredményre. Ellenkező esetben ugyanis könnyen előfordulhat, hogy mielőtt kialakulhatna egy új stílus, visszatér a régi.

A farkas kisujja és ami utána jön - A konvencionális hazugságrendszerek ördögi körében alkuk, hosszabb-rövidebb kompromisszumok születhetnek, a társadalom számára sokat ígérő változások semmiképpen sem. Ahogyan ez a kabinet sem volt képes valódi alternatívákat, elfogadható kiutat mutatni az emberek számára, úgy a jövőre felálló, már körvonalazódni látszó erők sem tudnak majd. Hosszú menetnek nézünk elébe, s ebben csak az vigasztalhat némiképp bennünket, hogy a világ számos táján a hazugságrendszerek is működnek valahogy - néhol egész fényűzően -, s eme hazugságban mégiscsak van élet.


(Feltöltés alatt!)

Riportok, beszámolók

Megszületett a kisded - boldog karácsony - Ünnepkereső kóborlás szenteste éjszakáján, szemlélődéssel és alkalmi munkával.

XX. századi sámánok - harci díszek nélkül - Átmenni a tűzön annyi, mint keresztüllépni a félelmeinken.

Ha rád száll a füst, láma lehetsz - Buddha úgy gondolta, hogy a szenvedés megszüntetéséhez olyan fegyelmezett és tiszta tudatállapotot kell létrehozni, amely a kötöttségektől való megszabaduláshoz vezet.

Hogy Magyarországon is "életformává" váljon - Huszonkét éves szünet után ismét beindult hazánkban a rendszeres belföldi polgári légi közlekedés.

Lenin eltűnt, de a szegénység megmaradt - Az énekes ukrán, a gitáros orosz, a dobos pedig magyar. A szinte üres táncparketten az egyik helyi nagyvállalat főkönyvelője támogat egy nőt (táncolnak), s a rossz nyelvek szerint nyílt titok: a férfi "milliárdos üzletekkel játszik".

Patkánycsali: kakaóvajjal kent birkafaggyú - Mohával benőtt csatornanyíláson merülünk alá képzeletben az alsó világba. Ismeretlen helyen járunk. Szenny, bűz, fertő - patkányok, férgek otthona.

A szolidaritás eszméje Nyugaton tananyag - "A társadalom valódi megszervezése nem csak professzionális feladat, ami a hivatásos alkalmazottak osztályrésze. Az önkéntesség szemlélet és tevékenység is egyben, jelentős emberi erőforrás, amit tudatosan kellene hasznosítani az államnak."

Számtalan az út az egyetlen Istenhez - Haribol - üdvözöl egy mosolygós, indiai ruhába, száriba öltözött lány, de mielőtt belép a templomba, az oltár felé leborulva adja meg a tiszteletet a szent helynek és Krsinának. A csinos bhakta három elvégzett egyetemi év után jött rá, hogy életének valódi célja a Krisna-tudat.

A bizottsági tag felesége vette meg a telket - "Visszaél-e a tisztségével az a városi képviselő, aki olyan önkormányzati telket vásárol meg maga, vagy családtagja részére, amelynek az értékesítését nem hirdették meg nyilvánosan, viszont tagja annak a bizottságnak, amely az eladásról dönt? Mulasztást követ-e el a bizottság, ha több jelentkező esetén nem ír ki árverést az értékesítésre?"


(Feltöltés alatt!)

Aktuális


Cívishír
Méhészet
(A Méhészet folyóirat 2011. évi 1-12. számaiban megjelent cikkeim a kiadó kizárólagos közlési jogának lejártát követően, a megjelenéstől számított 3 év után kerülnek fel a honlapra.)

2008. szept. 12.

Hontalanok, haza!



(Fotó: port.hu - részlet a Szamszára című filmből)

Vannak még csodák! A magyar kormány, korábbi terveivel ellentétben mégsem utasítja ki hazánkból az engedéllyel itt tartózkodó tibeti menekülteket. Mint talán ismeretes, egy decemberi kormányrendelet értelmében nem léphettek volna be Magyarországra, és nem tartózkodhatnának az ország területén az emigráns tibeti közösség tagjai, mivel – hontalanságuk miatt - nem rendelkeznek megfelelő személyi iratokkal. A kormánydöntés miatt elviekben a Nobel-békedíjas dalai láma sem látogathatott volna hazánkba.
Kiutasították volna Magyarországról a hat éve törvényesen itt tartózkodó Csögyal Tenzint, a tibeti emigráns parlament volt képviselőjét is. A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán tanító tibeti szerzetesnek – annak ellenére, hogy a napokban kapta kézhez 2010-ig érvényes munkavállalási engedélyét – szeptember 8-ig el kellett volna hagynia Magyarország területét. A szerzetes „mellesleg” most készül befejezni az első tibeti-magyar nagyszótárt.
A hazai és a nemzetközi tiltakozás azonban meghozta eredményét: a kormány elállt szándékától. A Magyar Hírlap hívta fel a különös helyzetre a figyelmet, a cikk hatására hamar belpolitikai és nemzetközi botrány robbant ki. Emiatt az illetékes minisztérium bejelentette, hogy módosítják a vitatott passzust.
Az indiai kormány által a hontalan tibetieknek kiállított "személyazonossági igazolást" a világ szinte összes országa elismeri, azzal utazik a dalai láma is. A hír a nemzetközi sajtóba is eljutott, a Tibetre szakosodott és világszerte jelentős olvasótáborral bíró Phayul.com angol nyelvű cikkben foglalkozott az üggyel az MTI-re és Magyar Hírlapra hivatkozva.
Néhány napja még megingathatatlannak tűnt a kormányzati ukáz: tibetiek, haza! A szaktárca illetékesei határozottan állították, nincsen itt szó kérem semmi tévedésről, menniük kell! Hogy pontosan hova is, lévén hontalanok, arra nem terjedt ki a szigorú hivatalnoki figyelem. Már el is képzeltem lelki szemeim előtt, hogyan penderítik ki a határon Csögyal Tenzint társaival együtt és néhány keresetlen szó kíséretében utána lökik a készülő szótár jegyzeteit is. Vagy hogyan fordítják vissza a dalai lámát Ferihegyen, mondván, ő aztán nem léphet „Buddhapest” földjére! Már készültem ide feltenni a széles látókörű illetékesek email-címét (én is körlevélben kaptam), hogy ha valaki szeretné megköszönni nekik ezt a mély bölcsességet, ne fogja magát vissza. Erre tessék, maradhatnak! Gondolom, belátták, micsoda világra szóló blama lenne ez a minisztériumi korlátoltság.
Úgy látszik, tibeti szótárt alkotni sosem volt egyszerű dolog. Már Kőrösi Csoma Sándornak is magyarázkodnia kellett a brit főkormányzóság előtt, feljegyzésekkel kellett bizonyítania, hogy tibeti-angol szótárt készít és nem kém. Neki sikerült, egyelőre Csögyal Tenzinnek is. Ő sem kém.
Nem vagyok teljesen naiv, tudom én, mire megy ki a játék. Hogyan próbál a kormány egyszerre két lovat megülni. Kedvébe járni a kínai kormánynak, ugyanakkor eleget tenni a kínai Tibet-politikát bírálók követeléseinek is. Nem lehet könnyű. Pár hónapja már a Kínát elítélő országgyűlési határozatot sem sikerült keresztül verni a parlamenten. De ebbe most nem szeretnék jobban bele menni, nincs hozzá se kedvem, se gyomrom. A lényeg, hogy az emigránsok egyelőre maradhatnak. Remélem, nem csak addig, amíg a szótár elkészül…

Pásztor Zoltán
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...