2013. febr. 26.

A kéz és láb nélküli ember



Nick Vujicsics 2013. április 20-án (szombaton) Debrecenben, a Főnix Csarnokban tart előadást.

(A videót érdemes megnézni, különösen 10:20-tól.)

2013. febr. 20.

Az oroszlán ordítása

A felébredés doktrínáját olvastad már??? Kellett volna!!!

"Annak felismerése, ami mind a „lét”, mind a „nem-lét” felett van, az aszkézis megvalósítási lehetőségeit olyan mértékben nyitja meg, ami elképzelhetetlen a teizmus világában. Az a tény, hogy elérik azt a csúcsot, ahol a „Teremtő” és a „Teremtmény” közötti távolság megszűnik, a szellemi megvalósítás egész rendszerét nyitja meg, és mivel maga mögött hagyja a „vallás” gondolatát, nem egykönnyen érthető: mindenek fölött közvetlen felemelkedést enged meg, azaz a puszta hegyoldal megmászását, minden támasz nélkül, anélkül, hogy erre vagy arra különböző gyakorlatokat kéne tenni. Ez a pontos lényege a buddhista aszkézisnek; ez már nem egy olyan szabályos rendszer, ami arra szolgál, hogy erőt generáljon, biztonságot vagy kimozdíthatatlan nyugalmat adjon, hanem a szellemi megvalósítás rendszere. A buddhizmus – ezt később is látni fogjuk – a feltételmentesség akarását olyan határig viszi, ami majdnem elképzelhetetlen a modern nyugati számára. És ebben a szakadék melletti meredek felfelé haladásban a mászó elutasítja az összes „mitológiát”, tiszta erőre támaszkodva halad, elkerüli a káprázatokat, megszabadítja magát az emberi gyengeség maradványaitól és a tiszta tudásnak megfelelően cselekszik.

A Felébredett (a Buddha), a Győzelmes (Jina): így nevezhető az, akinek az útja ismeretlen volt az embereknek, angyaloknak és Brahmának magának is (a teista szemlélet szanszkrit isten szava). Elismerten nem veszélyek nélkül való ez az út, ugyanakkor ez az az ösvény, ami nyitott a férfiúi erővel – viriya-magga – rendelkező tudat számára.

A szövegek világosan megállapítják, hogy az az elv „a bölcseknek, az értőknek való, nem azoknak, akik értetlenek és nemtudással teltek”. A kusa-fű hasonlatát használják: „Ahogy a kusa-fű megvágja az ember kezét, ha rosszul nyúl hozzá, ugyanúgy, ha az aszkézist rosszul gyakorolják, infernális kínokhoz vezet.” A kígyó hasonlatát használják: „Ahogy az az ember, aki kígyót akar fogni, megkeresi a kígyókat, és amikor talál egy erőteljes kígyót, megragadja a testénél vagy a farkánál; és a kígyó felé csap és megmarja a kezét vagy más testrészét, és az ember meghal, vagy halálos gyötrelmet szenved el – miért van ez? Mert rosszul ragadta meg a kígyót – ugyanúgy vannak azok az emberek is, akiket veszélybe sodor a doktrína. És miért van ez? Mert rosszul ragadták meg a doktrínát.”

Így egészen bizonyos, hogy a Felébredés Doktrínája nem valamilyen külön vallás, mely szemben áll a többi vallással. Még abban a világban is, amelyből kinőtt, tisztelte a különböző istenségeket és népszerű vallási kultuszokat, melyeket hozzákapcsoltak. Értette a „munkálkodás” értékét. Erényes és odaadó emberek a „mennybe” mennek – ám a Felébredett más ösvényen jár. Ezen is túlmennek, ahogy a „tűz, amely apránként felemészt minden kötődést”, legyen az emberi vagy isteni. Alapvetően az árja lélek intuitív, veleszületett jellemzője teszi, hogy a buddhista szövegekben sohasem találjuk jelét sem a tudatosságtól való eltávolodásnak, szentimentalizmusnak, vagy áhítatos érzelmi kiáradásnak, vagy fél-intim istenbeszélgetésnek, bár végig érzékelhető az erő jelenléte, mely hajthatatlanul a körülményektől, feltételektől való függetlenségre irányul.

Eddig három okát adtuk annak, hogy miért (különösen) a buddhizmus az, ami rendkívül megfelelő alapot ad ahhoz, hogy az aszkézist teljességében bemutassuk. Összefoglalva: az első, hogy nagyon könnyű a buddhizmusból kivonni egy olyan aszkézis elemeit, amelyet tényleges technikának foghatunk fel a kimozdíthatatlanság, erő és emelkedett magasrendűség létrehozására, amelyek önmagukban alkalmasak arra, hogy minden irányban felhasználják őket.

A második, hogy a buddhizmusban a szellemi megvalósításban az aszkézisnek olyan magasrendű jelentősége van, ami szabad bármiféle – vallási, teológiai vagy etikai – mítosztól.

Végül a harmadik, hogy az ilyen ösvény utolsó szakasza a Legfelsőbbnek felel meg, az univerzum valóban metafizikai elgondolásában, valóságos transzcendenciának, jóval fölötte a pusztán teista elgondolásnak, így míg Buddha a dogmatizálást kötődésnek tartja és ellentmond azoknak, akik ezt hirdetik: „Csak ez az igazság, ostobaság a többi”, ugyanakkor szilárdan fenntartja méltóságának tudását: „Lehet, azt kívánjátok, tanítványok, miután megismertetek, megértettetek, hogy visszatérjetek megváltásotokért a rítusokhoz és a közönséges vezeklő nagy pap fantáziáihoz?” – „Nem, valóban.” – a válasz. – „Így van-e tanítványok: csak arról beszéltek-e, amiről magatok meditáltatok, amit magatok ismertetek meg, magatok értettetek meg?” – „Úgy van, Mester.” – „Jól van, tanítványok. Maradjatok meg ennél az elvnél: ami látható ebben az életben, időtlen, hívogató, előrevivő és felfogható minden értelmes ember számára. Ha ezt mondtam, ezen ok miatt mondtam.” És újra: „Vannak vezeklők és papok, akik magasztalják a megszabadulást. Különféle módon beszélnek, dicsőítve azt. Ám, ami a legnemesebbet illeti, a legmagasabb megszabadulást, tudom, hogy semmi nem ér fel hozzám, nem egyenlő velem, csupán az, hogy meghaladható vagyok.” Ezt hívta a hagyomány az oroszlán ordításának."

2013. febr. 16.

"Ez az idő közel van"

Pillanatkép a Szent Péter Bazilikáról a pápa lemondása után néhány órával
(a fotó nagyítható)

"Ma azt kérem Követőimtől, legdrágább leányom, hogy állhatatosan imádkozzanak az Én szeretett Helytartómért, XVI. Benedek pápáért. Ő, az Én Szent Szolgám, rettenetes üldöztetést áll ki, zárt ajtók mögött a Szentszékben.
Már mondtam nektek korábban, hogy a Szabadkőműves Csoportok, melyeknek a Vatikánon belül satuszerű szorításuk van, ki akarják tenni Szeretett Pápámat.
És ők azt tervezik, hogy fondorlatos eszközökkel elűzik őt (XVI. Benedek Pápát) Péter Székéből.
Ő kénytelen lesz (el)menekülni – amint azt már korábban mondtam nektek -, mivel nemigen lesz más választása. (...)

Kövessetek Engem. Ez a legnagyobb kihívás, amivel valaha is szembe kell majd néznetek, de Én meg fogom adni nektek a Kegyelmeket, hogy megkülönböztessétek az igazságot attól a szentségtörő kitalációtól, melynek az elfogadását fogják kérni tőletek az Én Szent Nevemben.


Ez az idő közel van. Állhatatosan kell imádkoznotok, hogy ő addig maradhasson, ameddig csak lehetséges, mert amint ő távozik, a csaló, azaz a Hamis Próféta, elfoglalja az ő helyét."


2012. május 26. (!!!)
Maria Divine Mercy "látnoknő által közvetített üzenet"





"Az összes próféciák jelzik (a kifejezést természetesen helyes értelemben használva), hogy az "ellentradíció" szemmel látható győzelme csak egy múló győzelem lesz. (...) Itt válik láthatóvá amit az "ördög ostobaságának" lehet nevezni: ugyanis az "ellenbeavatás" képviselői abban a hiszemben fordulnak szembe a szellemmel, hogy magával a szellemmel állnak szemben, holott valójában a szellemet semmi sem opponálhatja, ugyanakkor öntudatlanul is alá vannak rendelve ennek az illuzórikus szembenállásnak, és ezen soha nem is tudnak változtatni, mint ahogy az összes többi létező is annak az Isteni Akaratnak engedelmeskedik - jól lehet öntudatlanul és akaratlanul -, amely alól senki sem bújhat ki."


René Guénon: A tradícióellenességtől az ellentradicionalitásig

2013. febr. 12.

Antevasin: határvidéken




"Erről jut eszembe: megtaláltam a szavam.
Persze a könyvtárban bukkantam rá, amilyen könyvmoly vagyok. Azóta morfondíroztam ezen, amióta csak olasz barátom, Giulio megemlítette azon a római délutánon, hogy Rómának a szex a szava, és megkérdezte, hogy az enyém micsoda. Akkor nem tudtam rá a választ, de gondoltam, majd csak felbukkan valahol, és amikor meglátom, ráismerek majd.

Szóval az utolsó héten megláttam. Egy jógáról szóló régi szöveget tanulmányoztam, amelyben rábukkantam az ősi spirituális keresők leírására. A bekezdésben felbukkant egy szanszkrit szó: ANTEVASIN. Azt jelenti: „az, aki a határon él”. A régi időkben ez egy szó szerinti leírás volt. Arra a személyre utalt, aki maga mögött hagyta a város nyüzsgését, és annak az erdőnek a szélére költözött, ahol a spirituális tanítómesterek éltek. Az antevasin már nem tartozott a falusiak közé – többé már nem volt hagyományos élettel rendelkező családfő. De még nem volt igazán transzcendens sem – még nem ébredt fel, mint azok a szentek, akik a felderítetlen erdő mélyén éltek. Az antevasin valahol a kettő között helyezkedett el. Határlakó volt. Mindkét világot jól láthatta, de tekintetét az ismeretlenre szegezte. És emellett tudós is volt.




Amikor elolvastam az antevasin jellemzését, a felismerés olyan izgalommal töltött el, hogy egy kis vakkantást hallattam. Ez az én szavam, bébi! Ebben a modern világban természetesen átvitt értelemben kell beszélnünk a felderítetlen erdőről és annak határáról, de mégis, lehet ott élni. Lehetséges, hogy ott élsz a régi gondolkodásmódod és az új megértésed csillogó határvonalán, miközben folyamatosan tanulsz és okulsz. Átvitt értelemben, ez a határ állandóan változik – ahogy haladsz előre a tanulmányaidban és a felfedezéseidben, az ismeretlen titokzatos erdeje mindig kitolódik, mindig pár lépéssel előtted jár, és ha az a terved, hogy követed, jobb, ha nem cipelsz túl sok terhet magaddal. Maradj mozgékony, maradj rugalmas. Mondhatnám azt is, hogy síkos. Ami azért vicces, mert egy nappal ezelőtt, amikor az új-zélandi költő/vízvezeték-szerelő barátom elhagyta az asramot, az ajtón kifelé menet kezembe csúsztatott egy baráti búcsúkölteményt az utazásomról. Ez a versszak ugrik be:




Elizabeth, átmeneti állapotban,
olasz szavak és balinéz álmok között,
Elizabeth, átmeneti állapotban,
néha síkos, mint egy halacska….

Az utóbbi időben annyit rágódtam azon, hogy miféle szerepnek kéne megfelelnem. Feleség? Anya? Szerető? Önmegtartóztató? Olasz? Haspók? Utazó? Művész? Jógi? De ezek egyike sem vagyok, legalábbis nem teljes egészében. És Lökött Liz néni sem vagyok. Csak egy síkos antevasin – átmeneti állapotban –, egy tanítvány, aki az újdonság erdejének csodálatos, rémisztő, örökké változó határvonalán él."




(Szöveg: Elisabeth Gilber: Ízek, imák, szerelmek -részlet)

2013. febr. 2.

Születési hely: Kapilavasztu



Töltse ki ezt
A Kérdőívet,
Mondták Buddhának.

Név: Sákja Múni.

Cím: A Park,
Kamakura, Japán.

Születési idő: Ismeretlen.
Esetleg Kr.e. 563.

Születési hely: Kapilavasztu,
India.

Anyakönyvi kivonat: Nincs.

Személyi Igazolvány : Nincs.

Állampolgárságát bizonyító okmány: Nincs.

A hivatalos bejegyzések
Alá
Azt írták:

Dokumentumai nincsenek. Ázsiai. Felvett nevet 
Használ.
Javaslat: Kitoloncolás.

(John Drew: A kamakurai Buddha, részlet - fordította: Tarr Dániel)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...