2013. szept. 20.

Ésszel fel nem érhető, titkos

Mana Neyestani (Irán) rajza

"Ez a tan mély, nehezen felfogható, nehezen érthető, nyugalmat adó, magasrendű, ésszel fel nem érhető, titkos, csak bölcseknek szóló. Számomra világos lett. Ám az emberek vágyaik rabjai, vágyaikon csüggenek, vágyaikat élvezik. Ezért az emberek, akik vágyaik rabjai, vágyaikon csüggenek, vágyaikat élvezik, nem fogják megérteni az okok és okozatok láncolatának összefüggését, nem fogják megérteni a létcsírák kioltását, az érzelmek elvetését, a létszomj elfojtását, a szenvedély eltávoztatását, a nyugalmat, a nirvánát. Ha tehát hirdetni fogom a tant, és a többi ember nem érti meg tanításomat, csak baj háramlik belőle rám, fölösleges fáradság háramlik belőle rám.

És ekkor ez az addig nem hallott vers ötlött fel a Magasztos előtt:

Nehezen jöttem én is rá, másnak hiába mondanám.
A gonoszság, a gyűlölség elzárja más elől a Tant.

Ár ellen úszó, mély, titkos, alig látszó szikrányi fény;
a gonoszság sötétsége nem hagyja megpillantani.

Mikor a Magasztos mindezt végiggondolta, úgy döntött, hogy megmarad magányában, és nem fogja hirdetni a Tant. Ám ekkor Brahmá, a Teremtő, gondolata erejével meglátta a Magasztos elhatározását, és ezt gondolta:

- Óh jaj, a világra romlás vár, a világra pusztulás vár, ha a Beérkezett, a Szentséges, a Tökéletesen Megvilágosult úgy dönt, hogy megmarad magányában, és nem fogja hirdetni a Tant!"


2013. szept. 18.

Mennyei atyám vizsgálja bűneimet


Fotók: Pásztor Zoltán és Pásztor Emese


Üdv néktek rettentő istenek,
Kik megragadjátok és elpusztítjátok a szívet!
Végtelen idő fejedelmei, öröklét urai!
Hallgassátok meg könyörgésem!
Ne vétessék el tőlem sem IB-, sem HATI-szívem!
Ne emeljetek vádat ellenem a Túlvilágon!
S ti, szellemek, kik uraljátok
A lélek átváltozásait s az utat,
Mik tettei földi élete során kijelölnek,
Ne sújtson ítéletetek!
Szívem az isteni lényhez tartozik,
A mágikus nevek mesteréhez,
Kinek szavai föltárják hatalmukat,
Midőn testet öltenek.
E mester szívemet visszavezette legbensőbb
lényegéhez,
S újjáalkotta az istenek színe előtt.
Ne említtessenek föl előtte,
E szív földi vétkei!
Bizony az ő szíve végrehajtja parancsait,
Miként teste is mozdul a kimondott szóra.
Nem hagyja el őt az ő szíve!
Most hát én, a győzedelmes
Megparancsolom szívemnek, hogy engedelmeskedjen
Az alsó világban és az Örökkévalóság Birodalmában!







Rerti isten vagyok,
Ré elsőszülött fia;
S a szellemek,
Kik az égi mezőkön
Rejtve lakoznak,
Készítik útjaimat.
Égi körömet bejártam,
A pályát követve egyre,
Melyen Tum hajója haladt.
A Napbárkán szálfaként állva
Mondom a beavatás szavait.
A holtak helyett imádkozom,
Kiknek torka sebet kapott
Az alvilági próbák során.
Beköszönt most az alkony csendje...
Mennyei atyám vizsgálja bűneimet,
S mint bíró megítél.
De számon, mely ivott
Az örök élet italából,
A hallgatás pecsétje.
Én Dzseduban élek és vagyok otthon!
Egy másik lét csupán e túlvilági,
Melyben mint Ré, naponta újjászületek.





Gerincem összeköt az éggel és a földdel.
Íme, itt jön Ré, aki egy napon,
A vérengzés idején,
Kiegyenesítette s megszilárdította
A késlekedők gerincét.
Séth jelenik meg most, főurai és övéi kíséretében!
Adjátok vissza csigolyáim korábbi erejét!
Ne rendíthesse meg őket semmi!
Tegyetek erőssé és naggyá engem,
Hogy ellenállhassak mennyei atyám hóhérainak!
Nézzétek, most birtokba veszem mindkét birodalmam,
Nyakcsigolyáimat Nut istennő szilárdítja meg;
Olyanok most, mint egykor, azokban az időkben,
Mikor Maat még láthatatlan volt,
És az istenek, kik szárnyat bontanak a mennyben,
Még meg sem születtek.
Hol vagyok?
Az isteni rendek előtt állok.




(Szöveg: Pert Em Heru - Egyiptomi Halottaskönyv - részlet, Bánfalvi András fordítása; a fotók a Bécsi Szépművészeti Múzeumban készültek)

2013. szept. 12.

A varrónő, aki összeölti a közepet a két véggel



"Amikor a látottban csak a látott van benne, 
a hallottban csak a hallott, 
az érzékeltben csak az érzékelt, 
a tudottban a tudott, 
akkor nem leszel általa; 

ha nem vagy általa, 
nem leszel benne; 

ha nem vagy benne, 
nem leszel sem itt, 
sem ott, 
sem a kettő között. 

Itt ér véget a szenvedés."


(Buddha rejtélyes instrukciója a "kéregcsuhás" Báhiya - nem buddhista közösséghez tartozó - aszkétának, aki ennek hallatán azonnal elérte a teljes felébredést.)


Análajó szerzetes magyarázata Buddha tanításához a Szatipatthána könyvben:

Ez az instrukció a puszta tudatosságot arra irányítja, ami látott, hallott, érzékelt vagy megismert. Ha a gyakorló ily módon fenntartja a puszta tudatosságot, akkor megakadályozza, hogy a tudat kiértékelje vagy sokasítsa az érzéki észlelés nyers adatait. Ez megfelel az észlelési folyamat első szakaszaiba tartozó, éber figyelemmel történő felfogásnak. Itt a puszta tudatosság egyszerűen csak regisztrálja mindazt, ami az egyes érzékkapuknál keletkezik, anélkül hogy az észlelés részrehajló formáit váltaná ki, illetve kedvezőtlen gondolatokat és asszociációkat keltene. Az érzékek korlátozását tekintve ezzel a "jel" (nimitta) kialakításának szakasza az éber tudatosság hatókörébe kerül. Ha a gyakorló az észlelési folyamat e szakaszában megalapozza a puszta figyelmet, azzal meggátolja a rejtett hajlamok (anusaya), befolyások (ásava) és béklyók (samyojana) kialakulását. (...)
A Báhiya-útmutatás szerint, ha az ember az összes érzékkapunál fenntartja a puszta satit, akkor nem lesz "általa", ami azt sugallja, hogy nem sodorja magával az észlelési folyamat feltételekhez kötött sorozata, s így nem módosítja a tapasztalást szubjektív preferenciákkal és torz észlelésekkel. Az ember - ha ez a folyamat nem sodorja magával - elkerüli, hogy a szubjektív részvétel és az azonosulás révén "benne" legyen. A "nem leszel benne" a Báhiya-instrukció egyik legfontosabb aspektusára hívja fel a figyelmet: az anattának mint az észlelő én hiányának felismerésére.
Ha a gyakorló nincs "általa", sem "benne", elérkezett a satipatthána-gyakorlat viszonylag előrehaladottabb állapotába, ahol képes arra, hogy folyamatosan fenntartsa a puszta tudatosságot minden érzékkapunál, következéskésképpen - mivel mentes attól, hogy bármihez is "kötődjék a világon" - nem lesz "általa", mivel - ahogy a satipatthána-refrén mondja - továbbra is szabadon időzik, "benne" nincs.
A Báhiya-útmutatás utolsó szakasza szerint ha az ember a fenti módon tartja fenn a tudatosságot, akkor sem "itt", sem "ott", sem "a kettő között" nem veti meg a lábát. Ennek egyik lehetséges értelmezése, hogy az "itt" az alanyt (az érzékeket), az "ott" a megfelelő tárgyakat, a "kettő között" pedig a tudomás feltételekhez kötött keletkezését jelöli. Az Anguttara nikáya egyik tanítóbeszéde szerint a varrónő, vagyis a sóvárgás (tanhá) az, ami "összeölti" a tudomást ("a közepet") az érzékekkel és azok tárgyaival ("a két véggel"). Ha ezeket a képeket a Báhiya-útmutatásra alkalmazzuk, elmondhatjuk, hogy sóvárgás hiányában az észlelési kapcsolódás e három feltétele nincs eléggé szorosan "egybekötve", s így nem következik be a további sokasítás. A szükségtelen sokasítás hiánya az arahantok megismerésének egyik sajátossága - ők már nem állnak szubjektív preferenciák hatása alatt, és úgy ismerik meg a jelenségeket, hogy semmit sem vonatkoztatnak magukra. Mivel nincs bennük sóvárgás és mentesek a sokasítástól, nem azonosulnak sem az "itt"-tel (érzékek), sem az "ott"-tal (tárgyak), sem "a kettő között"-tel (tudomás), következésképpen mentesek a létesülés minden típusától, legyen az "itt", "ott", vagy "a kettő között".

2013. szept. 2.

Iustitia Regnorum Fundamentum


Fotó: Pásztor Emese

"Az igazság nem statisztikai kérdés. Az egész emberiség hazudhat valamit, abból nem lesz igazság."

(Hamvas Béla)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...